Ameddig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, világ bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Már másfélezer év óta Csaba népe Sok vihart élt át, sorsa mostoha Külső ellenség jaj, de gyakran tépte Nem értett egyet otthon sem soha.

Hős szabadságát elveszti Segesvár Mádéfalvára fájón kell tekints Földed dús kincsét népek élik s dúlják Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

Refrain: Pounded and crushed upon the rocks, the Székely few By nations’ strife and battle’s deepest flood Our drownéd heads, by countless tides were drenched through Let Transylvania fall not, O Our God!

Our grievous past, our thousand years of harsh pain The prey of Tartar, Turk, and Hapsburg thrall Our prize of Magyar Szekélyland to regain A happy home and freedom for us all.

O holy Virgin, hear as we implore thee Save thou our people, wracked with bleeding pain Then let us go unto the Székely country A free and happy homeland there to gain.